Jancsó Marci vagyok. 28 éve vagyok részese ennek az őrült, színes forgatagnak és szeretem… és megpróbálom minél jobban kihasználni az időt és minél többet megtapasztalni, mert van mit…annyit, hogy időm sem lesz mindenre.
2003-ban érettségiztem a Péterfy Sándor Evangélikus Iskolaközpontban, Győrben, ahol előtte tíz meghatározó évet töltöttem. Később természetvédelmi mérnökként végeztem Sopronban és azóta - most már lassan négy éve - külföldön tanulok, dolgozom és vetődöm erre-arra. 2012- ben sikerült megvalósítanom az egyik álmomat és eljutottam hat hónapra Zambiába, ahol egy gyermeksegélyezési projektben dolgoztam egy cseh és egy bolgár társammal. Sok emberrel találkoztam az elmúlt évek során, akik nem turistaként jártak Afrikában és mindegyikük egyöntetűen olyasmit fogalmazott meg, hogy Afrika az ember bőre alá ivódik. Ez velem is így történt és már az Európába visszatéréskor tudtam, hogy szeretnék visszamenni egy kis idő múlva. A kis idő, azaz egy év, el is telt és találkoztam az alapítvány által ajánlott lehetőséggel egy olyan élethelyzetben, amikor amúgy is váltást terveztem. Az Angliában töltött időszak, a rohanó fogyasztói társadalomba való újbóli bekapcsolódás után szeretnék megint valami mást. Azt, hogy egy kicsit megálljon az idő, hogy elfelejtsem az internetet, a híreket és egészen más dolgokra tudjak koncentrálni. Hogy kihívásokkal szembesüljek minden nap, mert az megtanít élni. Hogy megpróbáljak szerzés helyett adni, abból ami van, és ezért sok-sok mosolyt kapni. Hát ezért leszek én megint önkéntes!

Miért éppen Afrika? Talán nincs is meg a pontos válaszom a kérdésre. De azt tudom, hogy segíteni akarok, legalább arra az öt hónapra színesebbé tenni az életüket és igen, van akit érdekel a sorsuk és hinniük kell a csodákban, mert léteznek. 

Farkas-Csamangó Réka vagyok, Mórahalmon élek és a Szegedi Tudományegyetemen tanulok. Földrajz, geoinformatikát végeztem és majd májusban fejezem be tanulmányaimat Idegennyelvi Kommunikátor szakirányon. EVS kereteiben idén tavasszal már töltöttem egy hónapot Muglaban, Törökországban és nagyon szerettem ott lenni, élni és dolgozni.  Remélem, már várnak az árvaház lakói és az iskolás gyerekek, mert már készen állok az útra. Egy kétnapos intenzív felkészítés után már többet tudok a helyi szokásokról és emberekről, a francia nyelvet már elkezdtem tanulni. Amit pluszban vihetek, ez az ugrókötelezés. Minden utazásom alkalmával elkísér a kötelem. 16 éve foglalkozok kötélugrással, és nagyon-nagy öröm számomra, hogy ezt Afrikában, Kongóban taníthatom és esetleg a gyerekekkel későbbiekben majd bemutatókat is tartsak. Ezen kívül bármilyen közös munkában, eseményen szívesen részt veszek, csapatjátékos vagyok.

Bemutatkozás - Marosvári Tamás

Marosvári Tamás [Toma] vagyok, 20 éves, idén érettségizem. Az Alapítványnál különböző önkéntes feladatokat látok el immár 2 éve, tehát Kongó és a helyi körülmények nem voltak ismeretlenek számomra, ahogy az EVS lehetősége sem és úgy gondoltam, hogy mielőtt egyetemre megyek, mindenképpen kihasználom ezt a rettentő jó lehetőséget, így hát halasztottam egy évet az egyetemen és elküldtem a jelentkezési lapom.

Magával Afrikával akkor kerültem igen közeli kapcsolatba, amikor 15 évesen Dél-Afrikára esett a választásom, mint célállomása az előttem álló csereévet illetően. Hogy miért pont Dél-Afrikára esett a választás, már nem is tudom, de az egyik legfőbb motiváció az volt, hogy ne olyan helyre jussak el, mint pl. Amerika ahova egyrészt mindenki el akart menni más pedig minimális szervezéssel el lehet jutni és hát a Google képkeresőbe előbukkanó fehér homokos tengerpart volt az ominózus indok, ami megpecsételte az ország választásom. Persze ennél sokkal többet kaptam és tapasztaltam, de azért sikerült a kép helyszínét is felkutatnom és a mai napig áldom a sorsot, hogy így választottam, mégha ezt 15 évesen nem is annyira mértem fel. J

Nagyon örülök, hogy most újra Afrikába mehetek, de ezúttal egy teljesen más céllal, mert nem tanulni, hanem tanítani megyek, sokkal nagyobb felelősség lesz a vállamon, vállunkon. Ez nem egy legyőzhetetlen kihívás és biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznosan fog eltelni ez a fél év, hiszen már most nagyon sok ötlet van a fejünkbe, hogy miken akarunk változtatni/segíteni és optimista vagyok, hogy ezeknek a nagy részét meg is tudjuk valósítani, de ezt Ti itt végig nyomon tudjátok követni!
Volt szerencsém Kanadában is, Quebecben eltölteni egy évet, ahol a francia nyelvet is sikerült elsajátítanom, aminek nagy haszna lesz kint és az elején a fordítási illetve tolmácsolási feladatok is rám hárulnak majd.