"Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek"

Mindig is szerettem ezt a számot, viszont rájöttem hogy Kongóban ez annyira nem vicces...itt aztán van bőven áramszünet. Bárcsak metafora lenne, de sajnos nem az...eddig csak azért kellett szurkolni hogy tudjuk tölteni a laptopokat, most netezni is csak akkor lehet ha van áram, az meg ugye direkt csak akkor van amikor alszunk vagy én nem tudom, de szerintem nem szeret minket:) Vagy esetleg öt perc után a router felmondja a szolgálatot.Három lehetőséged van ilyenkor: elszámolsz tízig, lenyugszol és mész a dolgodra, vagy földhöz vágod a routert (ez utóbbit nem javasolnám), vagy bízol abban, hogy ha a süss fel nap és az esőtánc elméletek léteznek, akkor az áramra is ki lehet találni valamit. Egyébként az amúgy teljesen logikátlan, pénzváltó asztal mellett fényes nappal világító villanykörte szerintem státusszimbólumnak számít:) 

Apropó pénzváltás...az alábbiakban a "hogyan tölts meg egyetlen bankjeggyel egy egész bőröndöt?" című logikai játékunkat olvashatják: Fogod a dollárod, mész száz métert a következő pénzváltóig, mondod, hogy szeretnél  váltani, mire egy Koko nevű komoly üzletember odaszól a szomszéd árusnak hogy "eee yakaa" és együtt leszámolnak egy táskányi kongói frankot, mert ugye sokat ér a kongói valuta...

Így három hónap után sok mindent tudnék mesélni az itteni hétköznapokról, nehézségekről, azt hiszem, a betegségek kiemelkednek ezek közül. Sajnos a maláriateszt a mindennapjaink része, én pl. háromszor voltam, és háromszor pozitív lett. Egyik hétvégén hárman voltunk betegek, szóval örömmel konstatáltuk, hogy milyen jó a buli. "Szombat esti láz" kicsit másképp...

Azt hiszem, nehéz lenne elképzelni, hogy éveket töltsek itt. Bár komoly perspektívát látunk az itteni életmódban, illetve szakmákban. Dalma simán elvezetne egy buszt, én meg kihajolnék és kiabálnám az úti célt, mint a helyiek:) Nagyon kaotikus az itteni vezetési stílus, szerintem sokat nem rontanánk a helyzeten. Ezt nagyon jól példázza Jani egyik kijelentése egy rozoga taxiban: "én nem szeretném ha ez az autó felrobbanna, az nagyon tud fájni utána" De egyébként a közlekedés a város bármelyik pontjába problémamentes, teljesen hozzászoktunk már, a késésekhez,a dugóhoz, a szervezetlenséghez, a közlekedési szabályok teljes hiányához...

Azt nem tudom, a helyiek mennyire szoktak hozzá a jelenlétünkhöz, mert három hónap után is ugyanolyan szenzáció ha végigmegyünk az utcán, főleg a gyerekeknek, ők nagyon aranyosak. Kiabálják a nevünket, bár néha Balázs vagyok, de azt hiszem ez megbocsátható:) van, aki angolul köszön, van, aki kínaiul, amit kevésbé értek, de értékelem a gesztust. Most már ismerik a sziát is, meg azt hogy "szia nyuszi" :)

Nagy élmény itt lenni, értékes tapasztalatokkal lesz gazdagabb az ember, de el lehet fáradni. Nem csoda hát, ha időnként azért szükségünk van kikapcsolódásra, pihenőnapra, hogy helyre tudjuk tenni magunkban a dolgokat. Rosszabb esetben ez egy betegszabadság. Mindenesetre kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek...

-Tar Adelina-

Kinshasa, 2013.05.28.