Mindig embert próbáló feladatnak tűnik mikor valakit, vagy valamit be kell mutatni. Megragadni a lényeget, a realitásnál maradni, elfogulatlanul, hű képet festeni az adott dologról. Ezt még nehezebbnek érzem, amikor saját magamat kell "megfogalmazni". Ilyenkor elgondolkodom, ki is vagyok. Mivé, kivé szeretnék válni, és hol tartok most ehhez az elképzeléshez képest. Kiindulni lehet egyrészt az adatokból, a száraz infókból, mint a kor, lakhely, tanulmányok, munkatapasztalatok, stb. Alaposabban végiggondolva inkább azt tartom fontosnak, hogy ezek a tények és körülmények hogyan befolyásoltak/befolyásolnak.
Nem vagyok "öreg", határozottan nem. De már volt időm gondolkodni tanulni, döntéseket hozni és viselni a következményeket, felelősséget vállalni, tudatosságra törekedni.
Felvidéki magyarként határozott képem van az egészséges identitás fontosságáról, ennek vállalásáról, és a békés egymás mellett élésre való törekvések nehézségeiről.
Tájépítész "palántaként" rengeteg hasznos tudást sajátíthattam el, természetről, építészetről és a kettő egészséges egyensúlyáról.
Ami pedig a többi "összetevőmet" illeti, azt hiszem, csoportvezetői, tréneri mottóm kellőképpen kifejezi:
"Szeretek megfigyelni, észrevenni, rácsodálkozni és örülni a legapróbb dolgoknak is.
Szeretek nevetni és nevettetni.
Szeretem látni, ahogy valami elkezdődik, változik, fejlődik, kikerekedik és lezárul.
Szeretek értelmet találni az értelmetlennek. Célt a céltalannak.
Szeretek hálás lenni azért, amit kaptam, és megörökíteni azzal, hogy továbbadom.
Szeretem a hitem, a családom, a természetet.
Nem szeretem a borsófőzeléket."
Úgy gondolom, mindezt aktívan tudom majd hasznosítani a következő fél évben, és utána remélhetőleg még nagyon sokáig.
Adott hozzá egy jó csapat is, hajrá hajrá nekünk!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése