Újabb projektemhez érkeztem, méghozzá a gasztronómia
alapjainak bemutatását tűztem ki célul. Az afrikai vendéglátás! Nos, elég nehéz
szép szavakkal illetni ezt a fogalmat. Ittlétem alatt sikerült megtapasztalnom
a legmagasabb és a legalacsonyabb színvonalat is. Látogatóként az 5* Hotel
Fleuve Congo-ba is betekintést nyerhettem, amely étterme maximálisan kielégíti
az európai kívánalmakat is. Csodás dekoráció, a padló márványból, az asztalok
szépen megterítve, a felszolgálók elegáns ruhákban teljesítették a vendégek
kívánságait. Általában külföldiek, de tehetősebb kongóiak is igénybe veszik
ezeket a szolgáltatásokat, és ilyen körülmények között fogyasztják el a napi
betevő falatot.
Ezzel szemben az utca embere árusok fején cipelt kosarakból
fogyasztja el a megkívánt falatot, vagy issza meg a hűsítő vizet, üdítőt.
A kosarakban aztán minden megtalálható. Kókusz, mangó, papaya,
cukornád, tej, kenyér, kolbász, manióka, de sokszor percekig nézegetem, és
próbálom kitalálni, hogy mi lehet a fejecskéken. Mindezek ellenére utcán étkező
embert még nem láttam, és mi sem eszünk sétálgatás közben. Anno szakács
tanulóként az ajtó mögé bújva kanalazgattam a kaviárt, és lestem, hogy le ne
bukjak. Most pedig ittlétem minden pillanatában azt nézem, hogy ne lássanak meg
az emberek, miközben egy egyszerű banánt eszek.
Az éttermek és bárok
többségében a felszolgálók és szakácsok képzetlenek. Ebből fakadt a gondolat,
miszerint a mi tanulóink előnyre tehetnek szert mindezek ismeretében.
Szakképzett felszolgálóként és szakácsként is dolgoztam Magyarországon, illetve
külföldön is. Éppúgy ismerem az éttermi, mint a 4 *-os szállodai vendéglátást.
Szóval nagyon ritka Afrikában a képzett vendéglátós. A
gyerekek nagy érdeklődéssel fogadták az új ismereteket. A szépen megterített
asztal itt is szemet gyönyörködtet, és néhányan már maguktól is fel tudnak
teríteni, az általam kitalált menühöz. Az ételekhez a megfelelő evőeszközt
teszik fel, és a tányérhordást is gyakoroljuk. Senkinek nem egyszerű
megtanulni, hogyan kell összefogni 3-4 tányért egy kézben, de ők lelkesen
gyakorolnak. Azonban mikor nem figyelek, „afrikanizálják” a tányérhordást. A
fejük tetejére teszik, és úgy sétálnak körbe a teremben. Hihetetlen, de
némelyek gyorsabban tudnak így menni a padok között, mintha a kezükben lenne.
Mikor egy tányérba helyezett két pohár vizet tesznek a fejükre, és úgy
lavíroznak az emberek között, akkor tényleg eláll a szavunk. Kedves olvasó, ki
lehet próbálni otthon! :)
Na jó, a képet látva egy szószos étel még lehet a kötényen
végezné, de alakul a dolog. :) Szalvétahajtogatásban is nagyon kreatívak, maguktól gyakorolnak otthon.
Hamarosan tervezünk egy komolyabb szállodai étterem
meglátogatását, ahol megnézhetik a gyerekek a vendéglátáshoz tartozó eszközöket,
illetve helyiségeket. Élőben biztosan élvezetesebb lesz mindezeket látni, mint
egy iskolai teremben elképzelni. Nagyon fontos ezeknek ismerete, hiszen ezzel a
tudással a birtokukban bárhol el tudnak helyezkedni majd a világban. Az emberek
mindig fognak enni, és a vendéglátás sem megy ki soha a divatból. Italismeret,
élelmiszer ismeret, felszolgáló ismeret és ételkészítési ismereteket is
szeretnék tanítani. Remélem, hogy hasznukat veszik majd a munkában is, de ha
csak otthoni eseményeken használják, én már akkor is boldog leszek.
Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése