Az utóbbi hetekben odáig sikerült eljutnunk, hogy ez a fenti, díszes kifejezés létjogosultságot nyer a bejegyzés címeként. Kétségtelenül haladó tendenciát mutatnak a projektjeink, így a morál töretlen és a motivációs mutató is magasra hág.
A csemetekertünkben a moringák már bújnak, egyes fák már elérik a 15 centis magasságot. A csírázási arány sajnos elmaradt a várakozásainktól, így időközönként újrültetjük magokkal az üresen maradt tartókat és reméljük, hogy hamarosan már szinte mindegyikben egy kis fa növekedik majd. Az eddigi pozitív fogadtatásra való tekintettel lehet, hogy hamarosan bővítésbe kezdünk majd, csak a megfelelő helyet kell még megtalálnunk. Olyan hírek érkeznek messzi tájakról, hogy külön erre a projektre is akadt egy potenciális támogató, így kíváncsian várjuk a fejleményeket.
A tyúkudvar ügyében történt igazi előrelépés mostanában. Jártunk a korábbi bejegyzésben említett belga úriember -akiről kiderült, hogy francia- birodalmában személyesen. A birodalom szó nem feltétlenül túlzás, az egész dombtetőt elfoglaló birtokon tett 32 perces - mérte az időt- séta benyomásaiból kiindulva. Itt tengeti életét tehát ez a kifogástalan megjelenésű, pedáns, pilótából lett csirkefarmos, akinek testi épségét fegyveresek őrzik és a felesége dönti el, hogy adhat-e vajon a sok x ezres állományából 20-25 darab tojót. Írnék pontos adatot, de nem publikus. Töltenék fel képet, de nem csinálhattunk. Annyi érdekességet talán megoszthatok retorzió nélkül, hogy a csirkék egy napos korukban kelnek útra hajóval vagy repülővel Európából, hogy aztán a túlélők négy hónapos korukat elérve egy éven át öt sorstárssal együtt egy fél négyzetméteres ketrecben egyenek-tojjanak, egyenek-tojjanak, egyenek-tojjanak. Amikor mindezen izgalmakba belefásultak, jön az utánpótlás és így megy ez tovább és tovább, hiszen 7 milliárd ember tojásigényét kell kielégíteni hétről-hétre ugyebár.
A 20-25 darab tojóra visszatérve...az ígéretet már megkaptuk és kedves feleség végleges jóváhagyásával egy komplett, 2x2 méteres ketrecre itatóval és etetővel, a tyúkokra és esetlegesen a 3 havi eleségre számíthatunk. Mivel azonban nekünk ez a nagyüzemi módszer a legkevésbé sem szimpatikus, úgy variáljuk az építkezést, hogy bár ketrec lesz - mert arról az úriember biztosított, hogy ő csak teljes rendszert ad át vagy semmit - mégis félig nyílt tartás váljon lehetővé. Tehát a ketrecben lehet éjszakázni és tojni, nappal meg lehet mozogni, a szűk, de a lehetőségekhez képest maximalizált méretű udvarban.
Az utóbbi hét már tényleges, materiálisan manifesztálódó munkával, azaz építkezéssel is telt, az alapanyagok beszerzése és a tervek pontosítása mellett. Az alapítvány szerencsére megelőlegezte a költségeket, amit majd a beérkező támogatásokból szeretnénk később visszafizetni. Ha minden jól megy, akkor pár héten belül már eladásra és fogyasztásra kerül az első heti, mintegy 100 darabos tojástermés. Addig azonban még sok víz lefolyik a Kongón...
A végére még néhány technikai közlemény:
- a tegnapi délután megbeszéléseiből kifolyólag egy minden eddiginél izgalmasabb kézműves projekt van kibontakozóban. A nagyon kedves honduras-i ismerősünkkel és csapatával jövő hétfőn induló próbahét után jönnek majd a bővebb híradások.
- a projektjeink megvalósításához némi anyagi támogatásra van szükségünk. Bővebb információ itt: http://afrikaert.hu/hu/aktualitasok/reszletek/410/
Köszönettel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése