Projektek 2.0

Az utóbbi pár hétben sikerült érdemi előrelépést tennünk a csemetekert ügyében, úgyhogy itt az ideje hírt adni a fejleményekről. 

Az előző hétvégén három napra elhagytuk a város fojtogató ölelését és pár órán belül a Kisantu botanikus kertben kezdhettük meg rekreációnkat és vehettünk végre egy igazi nagy, friss levegőt. A flóra gazdag, a kert maga pedig nagy és feltűnően rendezett. A modern látogatóközpont, javában zajló karbantartási munkálatok és fejlesztések pedig arra engednek következtetni, hogy valaki vagy valakik töretlenül szívükön viselik a kert sorsát a belga idők óta. Már az autóból, a parkolóhelyet keresve kiszúrtam az utánpótlást biztosító csemetekertet és gondoltam, hogy információt biztosan tudunk szerezni majd esetleges beszerzési forrásokról a mi projektünkhöz. A két órás sétánk során aztán a látogatóközpont másodszori érintésekor Toma előadta magát a tárgyalásban elmélyült, elegáns, feltehetően vezetőségi tagoknak, hogy kik vagyunk és mit akarunk. A körből azon nyomban fel is pattant egy lelkes fiatalember, hogy ő a csemetekert vezetője és bátran kövessük most rögtön. A 10 perces sétát követően a kert melletti irodájához érkeztünk. Az ajtón befordulva, nagy meglepetésünkre, az  íróasztalon két zacskó moringamagot vettünk észre. Mondtuk, hogy nekünk pontosan erre lenne szükségünk, meg még vagy 500 darab csemetetartó zacskóra. A lelkes fiatalember erre közölte, hogy neki nincs jogosultsága arra, hogy nekünk adjon bármit is, merthogy itt minden a botanikus kerté, meg így, meg úgy....DE, 15 dollárért a miénk lehet mindkét zacskó mag és neki otthon van csemetetartó zacskója valamiféle meglepő véletlen folytán és azt meg megkapjuk 30 dollárért.  Egymásra néztünk. Tudtuk, az eddigi próbálkozásainkból kiindulva, hogy más lehetőségünk aligha fog kínálkozni. Megint egymásra néztünk és mondtuk, hogy 30 dollár ‘zackumpack’. Az üzlet megköttetett és már robogtam is a kocsi felé a pénzért. Mindenki boldog volt, hisz nekünk hirtelen a sírból támadt fel a megvalósításra szánt reményünk, az úriembernek pedig kifejezetten jövedelmezőnek bizonyult az aznapi munka.

A fenti történések után, visszaérkeztünket követően, meg is kezdtük a gyerekekkel a helyszín előkészítését, hétfőn pedig már ültetjük az első 300 magot.

A tyúkudvar továbbra is tervezési stádiumban van. Ezeken kívül két miniprojekttel egészült ki a tárházunk. Az egyik az iskola udvarának tereprendezése és a talajerózió megfékezése egy támfal felállításával, a másik pedig egy két napos kirándulás szervezése az árvaház gyerekei számára. A napokban elkészül egy három nyelvű projekttervezet, teljes költségvetéssel kiegészítve, amit aztán szétküldünk a szélrózsa minden irányába, anyagi források után kutatva. Lehetőség szerint a blogon is meg fog jelenni majd munkánk ezen gyümölcse. Forognak a fogaskerekek tehát...