Sokan vannak közöttünk – legyen az Afrika, Európa, vagy a világ más területei – ahol nincs több fogásos vacsora. Valahol pedig ajándékok sincsenek. Mindezek ellenére a karácsony lehet meghitt, lehet különleges, lehet egyedi. Elsősorban, azt hiszem, az emberek közötti összetartás, odaadás, szeretet és megbecsülés a kulcsa annak, hogy azzá váljon, és hogy az emberek felismerjék és átérezzék azok jelentőségét. Hogy elfogadjanak és megbékéljenek, ha csak egy rövid időre is a rohanó mindennapokban, az ünnep szellemében.
Idén decemberben az önkéntesek kongóban énekléssel és papírmikulás-készítéssel lepték meg a gyerekeket, akik szorgosan vettek részt a programokon. A papírtányérból és vattából készült ajándékokat örömmel színezték, csinosították az iránymutatás szerint, majd elégedetten a magasba emelve kántálták a jól betanult dalt. Fontos, hogy a gyerekek játszva tanuljanak, itt pedig különösen igaz ez. A közös éneklés során a kis lurkók versengve válaszoltak a Mikulással kapcsolatos kérdésekre is. Habár a 40 főt is meghaladó osztályokban kifejezetten nagy kihívást jelentett fenntartani a rendet és a figyelmet, az eredmény magáért beszélt. A gyerekőcök hetekkel a Mikulást és karácsonyt követően is itt-ott e dalt harsogták.
Karácsony: egyedi, hosszú múltra visszatekintő ünnep sajátos és meghitt jellegével. Habár a kongói tapasztalatok a Magyarországon és Európában megszokott – gyakran rohanó vásárlással, készülődéssel és fényárban úszó utcákkal jellemezhető – gyakorlatától eltérően a kongói körkép szerényebb és visszafogottabb, mégis, keresztény kultúrkör révén, Kinshasa is számos helyen díszekben tündökölt az ünnepek alatt. Amire törekedtek az önkéntesek ez idő alatt: a szeretet kölcsönös megosztása és az ajándékozás. Ez utóbbi elsősorban a gyerkőcöknek tervezett ajádékokat jelenti.
A College Othnielben az
önkéntesek az általános iskola több száz tanulóját lepték meg december 24-én,
karácsony napján. A kicsik osztályonként a korábban betanult dallal várták a
Mikulás érkezését, aki természetesen látogatást is tett az iskolában. Egy kis
édesség, egy kis üdítő, egy-egy matrica a batyuból és a kicsik a Télapóval való
találkozás okozta megszeppenés után már markukban az ajándékkal, mosolyogva
köszöntek tőle el.
Írta: Schneider Richárd
