Itt lakom, látod, ez az a ház...

Egyik nap megkeresett három lány, hogy nem tudják fizetni a tandíjat. Végzősök, és már csak egy kevés van hátra a tanulmányaikból. Segítséget szerettek volna kérni. Ilyenkor azt lehet tenni, hogy elmegyünk a családhoz, megnézzük, hogyan élnek, és milyen szinten van szükségük támogatásra. Amennyiben anyagi helyzetük valóban rossz, márpedig sajnos ez elég valószínű itt a legtöbb esetben, akkor megpróbálunk nekik támogatókat keresni. Az egyik lány családjánál már sor került a látogatásra. Vittünk nekik ajándékot, és beszélgettünk egy kicsit velük.
 Helene négy éves kora óta a nagynénjénél lakik, mert a szülei vidéken élnek, és nincs módjuk a fővárosba költözni. A kislányt a nagynéninél hagyták, aki akkor még jobb sorban élt. állása, és a saját gyerekei mellett neveli őt is. Helene elmondta nekem, hogy orvos szeretne lenni. Persze ez sem egyszerű a tandíj miatt. Kongóban 80%-os a munkanélküliség, és nem ritka, hogy 6-7, vagy akár több gyermek is van egy családban. Persze ez olyan dolog, amit számokkal, üres adatokkal eddig is tudtunk, de igazán megérteni csak akkor lehet, ha saját szemünkkel látjuk. Sőt, még talán akkor sem, hiszen nem lehet megérteni a megérthetetlent.
A belváros olyan, mint valami kampányfilm: kontrasztban áll a valósággal, a nyomorral, a szemetes és sáros utcákkal, vagyis a főváros mintegy 90%-ával. Ma viszont már nincs"Kinshasa la belle" vs. "Kinshasa la poubelle". Ide kapcsolódik egy, még az első napon megélt élményem. Bementem a negyedikesekhez, megkértem, hogy írják le nekem a nevüket, és a gond már a papírral és az írószerrel elkezdődött. Amikor egy fiúnak akartam adni tollat, természetesen mindenki azonnal szeretett volna, ami nem baj, mert volt nálam 15-20 toll, amit direkt nekik hoztam. Nem tudtam kiosztani, mert elkezdtek verekedni, lökdösődni a tollakért, pedig elmagyaráztam, hogyha leülnek, mindenki kap. Persze ezért haragudni nem lehet a gyerekekre, inkább szomorú, hogy a toll luxuscikknek számít. Ez azt mutatja, hogy írószerekre mindig szükség van, úgyhogy ha valaki adományt küld az alapítványon keresztül, kérem, gondoljon erre. Ha mindenki csak egy tolltartónyi írószert gyűjt össze, még akkor is könnyedén lehetne mind a négyszáz tanulónak adni. Ugyanez igaz az esetleges tandíjtámogatásokkal kapcsolatban is: havi akár egy-kétezer forint is sokat tud segíteni. Ha valaki kedvet érez, vegye fel a kapcsolatot az alapítvánnyal, nézzen szét az afrikaert.hu weboldalon, ahol fent van, mely tanulóknak van szüksége segítségre. A diákok nevében előre is köszönöm!

-Tar Adelina-