Interjú Csizmadia Annával

Oktatási módszerek fejlesztéséről: Interjú Csizmadia Annával

Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkozol Magyarországon?

Gyógypedagógusként végeztem, és 4. éve fejlesztő pedagógusként dolgozom egy alternatív iskolában Budapesten.

Mi motivált arra, hogy Afrikába menj?

Tavaly 2 hónapot töltöttem Tanzániában, ahol szintén iskolafejlesztési projektben dolgoztam. Úgy éreztem, vissza szeretnék térni a kontinensre, és szeretnék hasonló közegben munkát végezni. 

Mi az, amit igazán megszerettél Afrikában a tanzániai tartózkodásod alatt?

Kis létszámú osztállyal dolgoztam és nagyon hatékonynak éreztem az ott végzett munkát. Érdekes volt együtt dolgozni a helyi tanárokkal, látni, hogy mennyire máshogy működik az oktatás Magyarországhoz képest.

Mi a különbség a kongói és a magyar oktatás között?

Ami itt nagyon nehéz – és ez a legtöbb kongói iskolára igaz -, hogy nagyon nagy létszámú, akár 80-90 fős osztályok is vannak, és szinte semmilyen eszköz nem áll a tanárok, illetve a diákok rendelkezésére; nincsenek tankönyvek, szemléltető eszközök, a tanárok teljesen magukra vannak utalva. Vegyes korosztályokkal is indulnak csoportok attól függően, melyik évükben iratkoznak be a gyerekek. Problémát jelentenek a nyelvi különbségek is: sok gyerek nagyon gyengén beszéli a franciát, miközben az oktatás nyelve francia, és ez nagyon megnehezíti a kommunikációt. Ilyen létszámú osztályokkal csak frontális módszerekkel tudnak dolgozni a tanárok, és gyakorlatilag a közös ismételtetés a fő módszertani eszköz. A hangos skandálás következtében állandó a zaj, és ez nagyon megnehezíti az elmélyült munkát mindenki számára. A gyerekek szintén hatalmas hiányosságokat szenvednek a legtöbb részképesség területén. Mivel semmilyen előszűrés nincsen, ami alapján be lehet kerülni az osztályokba, ezért nagyon sok olyan gyermek kerül egy osztályba, aki egyéni megsegítést igényelne, ez azonban elvárhatatlan a pedagógusoktól egy 90 fős osztályban.

Mesélj egy kicsit az oktatási módszerek fejlesztéséről.

Jelenleg a második osztályban tartok minden nap egy 2 órás foglalkozást, ahol elsősorban a problémamegoldó készség, a kreatív gondolkodás és szabad alkotás fejlesztésén van a hangsúly. Ezen felül igyekszem sok mesét megosztani a gyerekekkel, amire nagyon nyitottak, és amit a helyi tanárok nem alkalmaznak, mert nincsenek elérhető mesekönyvek, történetek a környezetükben. Ilyenkor nagyon fontosnak tartom, hogy a tanár, osztályfőnök bent legyen az órámon, igyekszünk együtt dolgozni, előtte és utána átbeszélni, mi milyen céllal lett bevezetve a foglalkozáson. Ezen felül angol és informatika órákat tartunk Ádámmal, az angol oktatás kapcsán hamar felmerült bennünk a fenntarthatóság kérdése. Azt gondolom, hogy az angol nyelv tanítása egy jó lehetőség arra, hogy a szociális készségeket és a különböző kooperatív tanulási formákat gyakoroljuk, bevezessük, és megmutassuk a helyi tanároknak. Az általános iskola tanáraival hetente leülünk, hogy a módszertanról beszélgessünk, megosszuk a gondolatainkat, illetve összegyűjtsük azokat eszközöket, amelyekre szükségük lenne a mindennapi tanításhoz. Ez a lista a közös munkával folyamatosan alakul, és amikor elkészültünk vele, szeretnénk majd gyűjtést szervezni rá. Jelen pillanatban úgy látjuk, elsősorban a tankönyvekre szeretnénk fókuszálni, hogy a gyerekek otthon is tudjanak tanulni.

Együttműködünk az óvodával is, ahova szeretnénk minél több játékot, mesekönyvet, illetve olyan játékokat gyűjteni, amik részképesség fejlesztő céllal bírnak. Célunk, hogy kifessük, dekoráljuk a termeket, és kicsit otthonosabbá tegyük az óvodát, illetve egy játszótér megalkotásán is dolgozunk az önkéntesekkel.

Mit élvezel leginkább a munkádban?

Nagy kihívás, az ember sokkal nagyobb célokkal érkezik, amikből folyamatosan lejjebb kell adni és a megvalósítási szinthez kell igazítani. Ugyanakkor azt gondolom, a helyi tanárok és diákok számára hatalmas fejlődési lehetőség a közös munka, új módszerek megismerése, úgyhogy ez egy izgalmas és tanulságos folyamat. Azt hiszem, az a célom, hogy úgy menjek haza innen fél év után, hogy valami fenntarthatót itt hagytam. Nagy öröm a gyerekekkel dolgozni, kialakult már egy személyes kapcsolat velük, jó érzés mindig úgy bejönni, hogy a neveinken szólítjuk egymást, külön öröm az, amikor látom, hogy bevonódnak a történetekbe, amiket mesélek nekik, és másnap is felhozzák az izgalmas mozzanatokat. Tudunk már párosmunkában dolgozni, amit nagyon nagy eredménynek tartok. Már vannak olyan pillanatok, amikor a gyerekek átszellemülnek és megjelenik bennük a kíváncsiság.

Készítette: Csizmadia Anna