Kaotikus közlekedés Kongóban

Embouteillage [ámbutájázs] – annyit jelent, közlekedési dugó. Ez a francia szó mindenképp az első szavak között szerepel, amelyet megtanultam itt, Kongóban. Franciául nem beszélőként bizonyos, idegen fülnek karakteresebb, gyakran előforduló szavakból a beszélgetések alap témáját be tudom lőni; e szó hangalakja azonban egy olyan jelentéstartalmat hordoz magában, amely megértéséhez nem kell francia nyelvtudás, és amelyet igen nehéz figyelmen kívül hagyni. A forgalom. A dugó. A dugóban várakozás. Ezek egyszerűen és gyorsan leírják a kinshasai közlekedés lényegét, azonban ha most legyint egyet a kedves Olvasó, mondván; „itthon is ülünk a dugóban eleget”, akkor inkább szavak helyett érdemes megszemlélni a hasonlóan beszédes képeket is.

A kinshasai városi közlekedés vonzata számos olyan probléma, amelynek nem kellene feltétlen a közlekedés miatt általánosságban fennállnia, legalábbis ilyen mértékben semmiképp. Európaiként igen nehéz mindezekhez akklimatizálódni és elfogadni, hogy egy 17 milliós város közlekedési kultúrája nem fog megváltozni amiatt, hogy 3 vagy 6 európai idegesen ül órák óta a kocsiban, és/vagy panaszkodik, magában vagy látványosan szenved és következetesen hangot ad nemtetszésének. Na de picit előre szaladtam, nézzük meg azokat a problémaköröket, illetve előnyöket, amelyeket a kaotikus közlekedés okoz!

Idő

Ahogyan a képekből talán már lehet sejteni; Kinshasában nem igen létezik sem a KRESZ, sem sávok, táblák vagy lámpák, melyek támogatnák egy jól működő, dinamikus közlekedési rendszer működését. Félreértés ne essék, éppen azért fogalmazom úgy, hogy „nem igen”, mert lehet felleni a városban felfestett zebrát vagy záróvonalat, 1-1 táblát, közlekedési lámpát – ami sok esetben vagy nem működik, vagy nem állnak meg a pirosnál, hiszen „akkor feltartanák a forgalmat” - , azonban olyan elenyésző számban, és sokszor funkció nélkül, hogy ezek csupán látszatintézkedésnek tekinthetőek, ha a város egészét vizsgáljuk általánosságban.

Gombe, Kishasa legfejlettebb kerülete. Itt található a minisztériumok, nagykövetségek túlnyomó többsége is.

A közlekedésre 3 dolog van igazán hatással; maguk a közlekedés részvevői – sofőrök, motorosok, gyalogosok, utasok -, a közlekedést irányítani igyekvő rendőrök és közlekedésirányítók, valamint az időjárás. Esőben leáll a közlekedés; a sofőrök és taxisok nem dolgoznak, az emberek nem jelennek meg rendezvényeken, eseményeken, nem mennek dolgozni és nem mennek iskolába sem, amikor esik. Olyan magasan áll ilyenkor a víz némely utcákon, hogy az autók rendszámtábláit súrolja, a kátyúkat teljesen elnyeli, a földutak pedig a kialakuló sár miatt gépjárművel közel járhatatlanná válnak, nem beszélve arról, hogy az eleve bonyolult közlekedési helyzeteken a romló látási viszonyok is nehezítenek.

Egy munkás tisztítja az eldugult csatornát.

A kereszteződésekben, vagy bárhol az utakon az megy először és előre, aki a legrámenősebben igyekszik előrébb jutni. A közlekedés egy örök nyomós indok a késésre, és valóban: ez nem csak kifogás, hiszen szinte lehetetlen előre megmondani, mikor mennyi idő lesz, mire odaérünk egy adott helyre, dugóba kerülünk-e vagy sem, és ha igen, meddig kell ott várakoznunk. Órákról beszélünk pár kilométeres távolságon. A szállásunktól a reptérig, amely 14 km-re található, 3 órába telt kiérni az esti órákban. Nehéz megállapítani azt is, melyik az az idősáv, amikor érdemes kocsival elindulni, amikor majd kisebb lesz a tömeg. Itt általánosságban nem indulhatunk ki abból, hogy mikor van munkaidő kezdete vagy vége, az emberek mikor ingáznak a munkahely vagy iskola és az otthonuk között. Ez a gyakorlatban azt jelent, ha az embernek van 4 dolga 4 különböző helyen a városban, az egy egész napos program, reggeltől késő délutánig, csupán az odajutás miatt, mondjuk egy, maximum 2 kerületen belül.

Biztonság

A kaotikus közlekedés nem lehet biztonságos; a sávok nélküli ’aki amerre lát’ folyamatnál logikus is, hogy nő a balesetek bekövetkezésének esélye, ugyanakkor a közlekedés részvevői nem tudnak nagy sebességgel közlekedni, így a személyi sérülés gyakorisága nem egyenlő a koccanások vagy ütközések gyakoriságával. Emellett több olyan tényező is van, amire érdemes még szánni néhány plusz sort.

Motorosok. Kongóban a motoros jelenlét jelentősen nagyobb, mint bármely magyarországi városban egy átlag napon. Olyanok az itteni csomópontok, nagyobb kereszteződések, mintha állandóan motoros felvonulás lenne, pedig nem ez a helyzet; a mototaxik igen népszerű tömegközlekedési eszközök, melyeket használnak is a kevésbé tehetősek, tehetősek, üzletemberek vagy katonák; tehát minden helyi. Gyorsabb eljutni velük A-ből B-be, hiszen a motorokkal könnyebben kikerülhető a dugó, át lehet velük slisszolni az autók között, mellett, forgalommal szemben, járdán, bárhol, ugyanakkor a dugó miattuk is alakul ki, hiszen mindezekkel párhuzamosan akadályozzák a forgalmat. Bukósisakot ritkán viselnek a sofőrök, az utasok egyáltalán, de hát nem is hord magánál senki, hogy legyen mindig a táskában egy, ha éppen mototaxizni kényszerül az ember.

Taxik tömörülnek az úton.

Szállítanak rajtuk nagyobb használati tárgyakat, gyakorlatilag bármit, amit tudnak fogni az utasok utazás közben. Egyszer láttunk egy urat, aki egy fűrészt szállított a kezében bármilyen védőborítás nélkül, közel húzva azt az arcához, nyakához. Képzeljük el, egy baleset esetén mi történhet az éles tárgyak szállítása közben az utasokkal, sofőrrel.

Vidékről szállítják a terményeket a városba, eladásra.

Ennek ellenére mégis van egy megmagyarázhatatlan bizalom a tapasztaltnak kinéző sofőrökkel szemben; én is utaztam mototaxival, és nagyon jó élmény volt; haladtunk rendesen, gyorsan elértük az úticélunkat, azonban videót készíteni közben azért nem tudtam. És ezzel el is érkeztünk a következő pontunkhoz:

Lopás, tolvajok, emberrablás.

Mivel sokat állunk a dugóban, elég könnyű benyúlni a kocsi lehúzott ablakán, és kikapni a kézből a telefont, pénztárcát, táskát, bármit. Oké, akkor ne legyen lehúzva az ablak. Sajnos ez a 30 fokban egy légkondi nélküli kocsiban nem lehet opció, főleg, ha legalább 3-mal többen préselődnek benne össze, mint amennyien alapból beférnek a járműbe. Ugyanez vonatkoztatható egy gyalogosra vagy mototaxizóra; nem érdemes a telefonunkkal integetni vagy látványosan fotózni, az utcán számolgatni mennyi pénz van nálunk, mert hamar lába kélhet ingóságainknak. A fotózás, videózás felvet más kérdéseket is; mennyire etikus, vagy mennyire megengedett az után random embereket fotózni random tevékenységek közben. Mivel a városban elég erős a rendőri és katonai jelenlét, érdemes erre is figyelni; róluk nem lehet felvételeket készíteni, és ezt jelzik is, amennyiben észreveszik, kiegészítve némi pénzbeli támogatási kéréssel. Másik nagy veszély az emberrablás. Bevett szokásnak mondható, hogy taxisok, vagy magukat taxisnak kiadó személyek rabolnak el embereket, mikor a gyanútlan utas önként beszáll járművükbe. Ezek célja mindig a pénzszerzés; ilyenkor elviszik az utast/utasokat egy félreesőbb helyre, ahol elveszik ingóságaikat és vagy ott hagyják őket, vagy felhívják a családot, és pénzt kérnek az elraboltért cserébe.

Környezetvédelem

Kinshasában hihetetlen mértékű a szmog. Szemléletes példa lehet, hogy nem látszik tőle rendesen a nap, vagy a csillagok, szabad szemmel látható; olyan, mintha enyhe köd lenne a városban, csak nem a talaj közelében gomolyog, hanem sokkal magasabban. A hulladékkezelés nem megoldott, közel nem az, így az utcán égetik a szemetet éjjel és nappal. A szemétfüstben, benzingőzben ücsörögni órákig nem a legegészségesebb dolog, hiszen nem tudsz kihajolni egyik irányba sem szívni egy kis friss levegőt. A biciklik nem elterjedtek, ellenben az autók, motorok, taxi-buszok.

Vásárlás

A többnyire lassú közlekedés pozitívuma, hogy út közben könnyedén tudunk vásárolni az út szélére kitelepülő bódék portékáiból; gyümölcsöt, kenyeret, vagy az autók között sétáló vízárusoktól hideg ásványvizet, ami nagyon jól tud esni egy hosszú út közben. Egyben időt is tudunk így spórolni, hiszen nem kell parkolóhelyet keresni, vagy elsétálni a legközelebbi boltig, ahol jelentősen több időbe kerülne a vásárlás.

Az út szélén napernyőkkel védett bódék, előttük vízárus.

Fontos szem előtt tartani, hogy Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság 17 milliós lélekszámú fővárosában ezek a problémák vélhetően példa nélküli mértékben vannak jelen országos viszonylatban. Mindamellett jól példázzák a kongói városi közlekedés általános jellegzetességeit.

Szöveg és fotók: Erdős Orsolya