Embouteillage [ámbutájázs] – annyit jelent, közlekedési dugó.
Ez a francia szó mindenképp az első szavak között szerepel, amelyet megtanultam
itt, Kongóban. Franciául nem beszélőként bizonyos, idegen fülnek karakteresebb,
gyakran előforduló szavakból a beszélgetések alap témáját be tudom lőni; e szó
hangalakja azonban egy olyan jelentéstartalmat hordoz magában, amely
megértéséhez nem kell francia nyelvtudás, és amelyet igen nehéz figyelmen kívül
hagyni. A forgalom. A dugó. A dugóban várakozás. Ezek egyszerűen és gyorsan
leírják a kinshasai közlekedés lényegét, azonban ha most legyint egyet a kedves
Olvasó, mondván; „itthon is ülünk a dugóban eleget”, akkor inkább szavak
helyett érdemes megszemlélni a hasonlóan beszédes képeket is.
A kinshasai városi közlekedés vonzata számos olyan probléma,
amelynek nem kellene feltétlen a közlekedés miatt általánosságban fennállnia,
legalábbis ilyen mértékben semmiképp. Európaiként igen nehéz mindezekhez
akklimatizálódni és elfogadni, hogy egy 17 milliós város közlekedési kultúrája
nem fog megváltozni amiatt, hogy 3 vagy 6 európai idegesen ül órák óta a kocsiban,
és/vagy panaszkodik, magában vagy látványosan szenved és következetesen hangot
ad nemtetszésének. Na de picit előre szaladtam, nézzük meg azokat a
problémaköröket, illetve előnyöket, amelyeket a kaotikus közlekedés okoz!
Idő
Ahogyan a képekből talán már lehet sejteni; Kinshasában nem
igen létezik sem a KRESZ, sem sávok, táblák vagy lámpák, melyek támogatnák egy jól
működő, dinamikus közlekedési rendszer működését. Félreértés ne essék, éppen
azért fogalmazom úgy, hogy „nem igen”, mert lehet felleni a városban felfestett
zebrát vagy záróvonalat, 1-1 táblát, közlekedési lámpát – ami sok esetben vagy
nem működik, vagy nem állnak meg a pirosnál, hiszen „akkor feltartanák a
forgalmat” - , azonban olyan elenyésző számban, és sokszor funkció nélkül, hogy
ezek csupán látszatintézkedésnek tekinthetőek, ha a város egészét vizsgáljuk
általánosságban.
Gombe, Kishasa legfejlettebb kerülete. Itt található
a minisztériumok, nagykövetségek túlnyomó többsége is.
A közlekedésre 3 dolog van igazán hatással; maguk a
közlekedés részvevői – sofőrök, motorosok, gyalogosok, utasok -, a közlekedést
irányítani igyekvő rendőrök és közlekedésirányítók, valamint az időjárás. Esőben
leáll a közlekedés; a sofőrök és taxisok nem dolgoznak, az emberek nem jelennek
meg rendezvényeken, eseményeken, nem mennek dolgozni és nem mennek iskolába
sem, amikor esik. Olyan magasan áll ilyenkor a víz némely utcákon, hogy az
autók rendszámtábláit súrolja, a kátyúkat teljesen elnyeli, a földutak pedig a
kialakuló sár miatt gépjárművel közel járhatatlanná válnak, nem beszélve arról,
hogy az eleve bonyolult közlekedési helyzeteken a romló látási viszonyok is
nehezítenek.
Egy munkás tisztítja az eldugult csatornát.
A kereszteződésekben, vagy bárhol az utakon az megy először
és előre, aki a legrámenősebben igyekszik előrébb jutni. A közlekedés egy örök
nyomós indok a késésre, és valóban: ez nem csak kifogás, hiszen szinte
lehetetlen előre megmondani, mikor mennyi idő lesz, mire odaérünk egy adott
helyre, dugóba kerülünk-e vagy sem, és ha igen, meddig kell ott várakoznunk.
Órákról beszélünk pár kilométeres távolságon. A szállásunktól a reptérig, amely
14 km-re található, 3 órába telt kiérni az esti órákban. Nehéz megállapítani
azt is, melyik az az idősáv, amikor érdemes kocsival elindulni, amikor majd
kisebb lesz a tömeg. Itt általánosságban nem indulhatunk ki abból, hogy mikor
van munkaidő kezdete vagy vége, az emberek mikor ingáznak a munkahely vagy
iskola és az otthonuk között. Ez a gyakorlatban azt jelent, ha az embernek van
4 dolga 4 különböző helyen a városban, az egy egész napos program, reggeltől
késő délutánig, csupán az odajutás miatt, mondjuk egy, maximum 2 kerületen
belül.
Biztonság
A kaotikus közlekedés nem lehet biztonságos; a sávok nélküli
’aki amerre lát’ folyamatnál logikus is, hogy nő a balesetek bekövetkezésének esélye,
ugyanakkor a közlekedés részvevői nem tudnak nagy sebességgel közlekedni, így a
személyi sérülés gyakorisága nem egyenlő a koccanások vagy ütközések
gyakoriságával. Emellett több olyan tényező is van, amire érdemes még szánni
néhány plusz sort.
Motorosok. Kongóban a motoros jelenlét jelentősen nagyobb,
mint bármely magyarországi városban egy átlag napon. Olyanok az itteni
csomópontok, nagyobb kereszteződések, mintha állandóan motoros felvonulás
lenne, pedig nem ez a helyzet; a mototaxik igen népszerű tömegközlekedési
eszközök, melyeket használnak is a kevésbé tehetősek, tehetősek, üzletemberek
vagy katonák; tehát minden helyi. Gyorsabb eljutni velük A-ből B-be, hiszen a
motorokkal könnyebben kikerülhető a dugó, át lehet velük slisszolni az autók
között, mellett, forgalommal szemben, járdán, bárhol, ugyanakkor a dugó miattuk
is alakul ki, hiszen mindezekkel párhuzamosan akadályozzák a forgalmat.
Bukósisakot ritkán viselnek a sofőrök, az utasok egyáltalán, de hát nem is hord
magánál senki, hogy legyen mindig a táskában egy, ha éppen mototaxizni
kényszerül az ember.
Taxik tömörülnek az úton.
Szállítanak rajtuk nagyobb használati tárgyakat,
gyakorlatilag bármit, amit tudnak fogni az utasok utazás közben. Egyszer
láttunk egy urat, aki egy fűrészt szállított a kezében bármilyen védőborítás
nélkül, közel húzva azt az arcához, nyakához. Képzeljük el, egy baleset esetén
mi történhet az éles tárgyak szállítása közben az utasokkal, sofőrrel.
Vidékről szállítják a terményeket a városba,
eladásra.
Ennek ellenére mégis van egy megmagyarázhatatlan bizalom a
tapasztaltnak kinéző sofőrökkel szemben; én is utaztam mototaxival, és nagyon
jó élmény volt; haladtunk rendesen, gyorsan elértük az úticélunkat, azonban
videót készíteni közben azért nem tudtam. És ezzel el is érkeztünk a következő
pontunkhoz:
Lopás, tolvajok, emberrablás.
Mivel sokat állunk a dugóban, elég könnyű benyúlni a kocsi
lehúzott ablakán, és kikapni a kézből a telefont, pénztárcát, táskát, bármit.
Oké, akkor ne legyen lehúzva az ablak. Sajnos ez a 30 fokban egy légkondi
nélküli kocsiban nem lehet opció, főleg, ha legalább 3-mal többen préselődnek benne
össze, mint amennyien alapból beférnek a járműbe. Ugyanez vonatkoztatható egy
gyalogosra vagy mototaxizóra; nem érdemes a telefonunkkal integetni vagy
látványosan fotózni, az utcán számolgatni mennyi pénz van nálunk, mert hamar
lába kélhet ingóságainknak. A fotózás, videózás felvet más kérdéseket is;
mennyire etikus, vagy mennyire megengedett az után random embereket fotózni
random tevékenységek közben. Mivel a városban elég erős a rendőri és katonai
jelenlét, érdemes erre is figyelni; róluk nem lehet felvételeket készíteni, és
ezt jelzik is, amennyiben észreveszik, kiegészítve némi pénzbeli támogatási
kéréssel. Másik nagy veszély az emberrablás. Bevett szokásnak mondható, hogy
taxisok, vagy magukat taxisnak kiadó személyek rabolnak el embereket, mikor a
gyanútlan utas önként beszáll járművükbe. Ezek célja mindig a pénzszerzés;
ilyenkor elviszik az utast/utasokat egy félreesőbb helyre, ahol elveszik
ingóságaikat és vagy ott hagyják őket, vagy felhívják a családot, és pénzt
kérnek az elraboltért cserébe.
Környezetvédelem
Kinshasában hihetetlen mértékű a szmog. Szemléletes példa
lehet, hogy nem látszik tőle rendesen a nap, vagy a csillagok, szabad szemmel
látható; olyan, mintha enyhe köd lenne a városban, csak nem a talaj közelében
gomolyog, hanem sokkal magasabban. A hulladékkezelés nem megoldott, közel nem
az, így az utcán égetik a szemetet éjjel és nappal. A szemétfüstben,
benzingőzben ücsörögni órákig nem a legegészségesebb dolog, hiszen nem tudsz
kihajolni egyik irányba sem szívni egy kis friss levegőt. A biciklik nem
elterjedtek, ellenben az autók, motorok, taxi-buszok.
Vásárlás
A többnyire lassú közlekedés pozitívuma, hogy út közben
könnyedén tudunk vásárolni az út szélére kitelepülő bódék portékáiból;
gyümölcsöt, kenyeret, vagy az autók között sétáló vízárusoktól hideg
ásványvizet, ami nagyon jól tud esni egy hosszú út közben. Egyben időt is
tudunk így spórolni, hiszen nem kell parkolóhelyet keresni, vagy elsétálni a
legközelebbi boltig, ahol jelentősen több időbe kerülne a vásárlás.
Az út szélén napernyőkkel védett bódék, előttük
vízárus.
Fontos szem előtt tartani, hogy Kinshasában, a Kongói
Demokratikus Köztársaság 17 milliós lélekszámú fővárosában ezek a problémák vélhetően
példa nélküli mértékben vannak jelen országos viszonylatban. Mindamellett jól
példázzák a kongói városi közlekedés általános jellegzetességeit.
Szöveg és fotók: Erdős Orsolya
