Bemutatkozás: Geiger Estilla

18 éves vagyok, ami már önmagában sokkolóan
 hat az emberekre,hogy valaki ennyi idősen lesz
EVS önkéntes és Kongóba megy.
Nos, számomra ennél egyszerűbb volt a dolog.
Másfél éve egy élménybeszámoló után döntöttem
el, hogy menni akarok. Azóta megerősödtem
benne,s most végre meg is valósul. Több mint 10
éve csellózok, és zenésznek készülök.
De mit keres egy zenészpalánta a Zeneművészeti
Egyetem első szemesztere után Afrikában?
Hogy őszinte legyek, önmagamat.
Több éve már, hogy arra vágyom, hogy egy kicsit
mást csináljak.Nagyon mást. Szeretném kipróbálni
magam más helyzetekben és kihívásokban.
Tudom, hogy egész másként térnék vissza az
egyetemre is, ha előtte megtanulom, milyen a semmi közepén az élet.
Sokan kérdezték tőlem, hogy félek-e? A válaszom: igen. Igen, félek az új dolgoktól, félek a túl nagy változásoktól, és félek egy kicsit önmagamtól is. De a bátorság nem a félelem hiányát jelenti, hanem azt, hogy eldöntöttem, hogy van fontosabb, mint a félelem. Fontosabb az, hogy valamit talán adhatok a gyerekeknek (zenélés), de biztos, hogy nem tudok adni annyit, amennyit kapni fogok.

Azt hiszem, mindenkinek az életében van olyan helyzet, amikor választania kell, hogy hogyan akar segíteni (feltéve, hogy szeretne).Csupán kegyességből, vagy ,,átlépi" a komfort zónáját és vállal mindent, ami ezzel együtt jár. Én döntöttem.

Nem tudom, hova megyek és hogy mi történik majd velem, csak tudom, hogy most ezt kell tennem.