Gyermekkoromban nem igazán foglalkoztatott, ha az idősebbek szájából elhangzó "Bezzeg az én időmben..!" sóhaj ütötte meg a fülem. Ma már értem, és nap mint nap saját bőrömön tapasztalom, sokkal több ez holmi öreges panasznál.
Az
emberek többségének megváltozott, eltorzult értékrendje, a nem
megfelelő modellek követése, az egymástól való elhidegülés, az élet
rutinszerűen élése csak töredéke azoknak a jelenségeknek, amikkel
nem tudok és nem is szeretnék soha azonosulni.
Hiszem, hogy lehet másképp.
Amikor
benne élsz az adott szituációban, többnyire észre sem veszed, hogy
téged is magával ragad, téged is a pénz motivál elsősorban, anyagi
javak felhalmozására törekszel, tökéletes külső után sóvárogsz,
leginkább közösségi oldalakon kommunikálsz azokkal, akikre azelőtt
mindig tudtál időt szakítani, és napjaidat a TV előtt ülve, gondolatok
nélkül, a fejedből kibámulva zárod.
Éber kómában
tengetjük mindennapjainkat, és a vészjelzések ellenére sem érzékeljük,
vagy nem veszünk róla tudomást, hogy mi zajlik körülöttünk.
Én
felébredtem, és célom, hogy minél erősebb ingereket generálva, minél
több embert felrázzak, hiszen felelősséggel tartozunk múltunkért, jelenünkért,
és a minket követő generációk jövőjéért.
Így hát
megszokott életteremet és minden egyebet magam mögött hagyva, saját
komfort zónám határait jócskán átlépve, február 15-én, négy társammal
karöltve egy olyan helyre indulunk, ahol mindennél nagyobb szükség van a
segítségre.
Afrika, fogadj magadba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése