24 éves vagyok, eddig zömmel Szegeden éltem kisebb-nagyobb
kitérőkkel, az egyetemet is ott fejeztem be.
Nemrég egészen váratlanul egy igen éles vitában találtam
magam. Azt hallottam, hogy teljesen értelmetlen és szükségtelen a világ
fejlettebb felének részt vennie pl. Afrika gondjainak megoldásában és amúgy sincsen
semmiféle hosszú távú hatása egy, a mienkhez hasonló missziónak. Ezzel szemben
szerintem egyrészt már önmagában európaiságunk okán érezhetünk némi történelmi felelősséget
a kontinens jelenlegi helyzetéért, másrészt pusztán a tény, hogy nekünk több
van, cselekvésre ösztönöz.
Nyilvánvaló, hogy nem fogjuk megoldani Kongó problémáit, de gyerekek mindennapjait és jövőjét a ’kis lépések’ matematikája szerint figyelemmel,
cselekvéssel és oktatással jobbá lehet tenni. Ennek pedig az egyik
legegyszerűbb formája az önkéntesség, hiszen a pénz és az ebből fakadó
különböző, rendszerint ellentétes irányba mutató érdekek hiánya nagyban
egyszerűsíti a képletet.
1 megjegyzés:
Kedves Máté, én 5. hónapja dolgozom Tanzániában, és még nem tudom mindig eldönteni, hogy társaimmal együtt tudtunk-e bármiféle változást hozni az életükbe. Az óvódások minden nap velünk vannak, együtt játszunk, tudom, hogy ők nagyon jól érzik velünk magukat. Viszont mi főként a 20-23 éves korosztály miatt dolgozunk Tanzániában, angolt, drámát, számítógépkezelést és kertgazdálkodást tanítunk, viszont a változásnak szinte nyomát se látom. Sok a probléma, ha 1 hónapot töltöttem volna itt, akkor valószínűleg máshogy látom a történetet, de hosszú távon nagyon komoly különbségek jönnek ki a kultúrák közt. Én csak remélni merem, hogy a változást csak egy picit is be fog következni az egy év alatt, amit Tangában fogok tölteni.
Megjegyzés küldése