Esős évszak

Itt van az „ősz”, itt van újra… csakhogy idén ez mást jelent énnekem. Itt Kongóban, a trópusi égöv lakosaiként hozzánk, valójában az esős évszak érkezett meg. Ez azt jelenti, hogy a július-augusztusi körülbelül két hónapos szárazság után szeptemberben ismét el-elered az eső, ilyenkor októberben pedig már hetente többször is esik, végül decemberben már szinte minden nap esni fog. Teljes szárazság pedig csak júliusban lesz újra. Mindez pedig azért fontos, mert az időjárás, azon belül is főleg az eső, jelentős hatással van a kongóiak, és így a mi életünkre is.

Először is tovább fokozza az afrikai pontatlanságot. Mivel itt nem egy kis záporról-zivatarról van szó, hanem általában igazi zuhéról, olyan égszakadásról, ami mellett megértem a ’mintha dézsából öntenék’ kifejezést. Ilyenkor az utcák többsége patakká, folyóvá változik. A betonozás és vízelvezetés hiánya miatt pedig sokszor még napokkal később is gyakoriak a sártócsák. Tehát a közlekedés ilyenkor elég nehézkes. Meg különben is átázna minden ruhánk ha kimerészkednénk; ráadásul többször a „vízhez” társuló viharos szél, villámlás, mennydörgés is nehezíti az életet. Úgyhogy a kongói, ha esőre ébred, inkább visszafekszik, de legalábbis otthon marad. Így fordulhat elő az, hogy esős reggelen gyakorlatilag a tanítás sem az első órában kezdődik meg, mert nem csak a diákok, de a tanárok sem jelenek meg. Vagy az, hogy a száraz napokon már délelőtt is nyitva levő üzletek és éttermek csak délután 2 körül kezdenek kipakolni; és az is, hogy fontos üzleti tárgyalások napolódnak el, külön megbeszélés nélkül, hiszen mindenki természetesnek veszi, hogy a másik fél sem jelenik meg . 

 Ha pedig az embert út közben éri az eső, akkor ernyőjét (lehet eső- és napernyő is) kinyitva, legalább harmadmagával megosztva igyekszik egy olyan kapualjat találni, ahol meghúzódhat. Mi is jó két órát töltöttünk egyszer egy épület esőtől védett tövében. Ez idő alatt lehetőségem nyílt megfigyelni, ki mivel is köti le magát erre az időre. Egy kislány például végig táncolt, a csak az ő fejében hallható zenére. De olyan ritmusérzékkel és hajlékonysággal… Valószínűleg a felnőtt afrikai nők, akiknek a táncát irigykedve nézem is így kezdték, és sok esőt táncoltak végig, hogy ennyire látványosan a vérükben van a mozgás. Egy másik lány az öccse szórakoztatásával foglalatoskodott egész idő alatt, ugrált, grimaszolt, csikizett, nevetett, gügyögött, énekelt… bármint, csak ne lankadjon a kistesó mosolya. A felnőttek inkább beszélgettek, de az otthon megszokottnál sokkal könnyebben vontak be nem is velük érkezett, talán nem is ismerős, csak az időjárási körülmények miatt egy közösségbe kerülőket. Persze nem minket, mi eléggé kiríttunk, úgyhogy jó pár érdeklődő tekintet érkezett felénk, de más nem. Az biztos, hogy mindenki lekötötte magát, senki sem idegeskedett, háborgott azon, hogy ott kell töltenie a délelőttöt a beszögellésben.

Másrészt az esővel a meleg is megérkezik. Egyrészt mert azokban az órákban, amikor nem esőfelhők takarják az eget, a nap tűzése is sokkal erősebb (itt ilyenkor van nyár déli féltekéről lévén szó). Másrészt mert az eső párolgása utáni nedves levegő is tovább fokozza a forróság érzetet. Így még jobban lelassul az életet, nehezebb a testnevelés órák megtartása, a fizikai munkáról nem is beszélve. Ilyenkor aztán különösen oda kell figyelni a folyadékbevitelre, mivel mindenki többet izzad. Ráadásul az ételek is könnyebben romlanak, minden rothad; úgyhogy ilyenkor a szagok is nehezebben viselhetőek el. Ráadásul ebben a párás időben több a szúnyog is. De én igazán nem panaszkodni akarok.

A mosásra viszont nincs hatással, még az eső sem. Mosni akkor kell, amikor van víz és lehetőleg áram is, annak felmelegítéséhez. Tehát ha eljön a szerencsés óra, akkor ki kell mosni, és teregetni. Azt pedig, hogy a ruhát mikor lehet beszedni, majd az eső dönti el. Így fordulhatott elő, hogy a mi kertünkben is két napig ugyan az a látkép, a kötélen száradó ruhák fogadták az arra járókat. Mivel mire az erősen párás levegőben végre megszáradt volna a ruha, mindig megjött az újabb eső.

Nagyon előre különben nem lehet kiszámítani, mikor is fog esni, úgy veszem észre a helyiek sem próbálkoznak, a tévés időjárás jelentésről pedig ne is beszéljünk. De szerencsére közvetlenül az égiháború előtt, mintegy húsz perccel hamarabb, biztos jelek – a szél feltámadása és a hat órától eltérő időpontú sötétedés – mutatkoznak, ezzel figyelmeztetve minket a biztonságba húzódásra, az ablakok és ajtók becsukására. Persze némi víz még így is bejön, amit aztán lehet lapátolni, de hát az igazi kongóivá válásunknak ennek elviselése is része.

Ja és még egy mondat az időjárásról: Nekünk idén tuti nem lesz "mundele" (vagyis fehér)  karácsonyunk.

By Adri