Bár még csak három hete vagyunk itt, de sikerült kicsit
belekóstoltunk a kongói gasztronómiába. Szerencsére a főzést egy csodálatos
helyi asszonyka (Mami) oldja meg helyettünk. Mire hazaérünk az iskolából, ott
vár bennünket az asztalon a gőzölgő, meleg étel. Ez remek dolog, ami itt csak a
kiváltságosoknak jár. Eme látvány elfeledteti velünk a tényt, hogy napi
egyszeri meleg étkezéssel kell biztosítanunk elegendő tápanyagbevitelt. Ezt
elég nehéz volt megszokni, de leleményes magyarként mindig megoldottuk valahogy
a vacsorázást is. Az afrikaiak már biztosan hozzászoktak, a ritka étkezéshez, viszont
én, aki otthon disznósajtot eszek füstölt szalonnával, nos, számomra kissé nehéz
volt az átállás.
Délután 4-5 felé érkezünk haza, és addig nem tart ki a 8
órakor elfogyasztott reggeli. Így kénytelenek vagyunk az iskolában
improvizálni. A rengeteg gyerek és tanár előtt nem igazán esik jól a falat,
ezért szemlesütve, elfordulva próbálunk valami kevéske energiához jutni. Igen,
valóban zugevést folytatunk. Ciki tudom, de egyszerűen mi nem ehhez vagyunk hozzászokva.
Most már kezd átállni a szervezetünk, ami nagy megkönnyebbülés. Volt, hogy
fincsi mangót vettünk, amit az árus néni piros porral szórt meg. Hú, ez biztos
fahéj gondoltuk, és hatalmasat haraptunk a chili poros, sózott gyümölcsbe. Ez
volt az első és utolsó alkalom, hogy ettünk eme remek étekből.
Napi ételeink: Nos, azt kell, hogy mondjam Mami nagyon
„beszéli a nyelvünket” ezen a téren. Köretnek burgonya, rizs, tészta és
makemba(főzőbanán) van, ami néha kiegészül káposzta, illetve vegyes salátával.
A hal, csirke és kecske már csillapítja a magyar ember éhségét is. Desszertnek
többnyire banánt, mangót, papaját, kókuszt vagy körtét kapunk, amelyet a
helyiek nemes egyszerűséggel csak „almának” hívnak. Nemrég paprikás krumplit
kaptunk, aminek óriási sikere lett. Annyira örültünk neki, hogy még a csoki
fekete Maminak is sikerült elpirulnia.
Helyi ételek: Az étkezdéknél kampón lógnak a kecskék, és a
még életben lévő kollégáik békésen rágicsálnak a bejárata előtt.
 |
| Előtte :) |
 |
| Utána :( |
 |
| Hernyót valaki? |
Nagyon sok a külföldi áru, ami kb. ugyanannyiba kerül, mint
nálunk. Sőt, itt még a helyben készített olasz pizza is import terméknek
számít, ugyanis egy sima sonkás-gombás 30 USD(kb.6800Ft) körül mozog.
Ami viszont nagyon tetszik, hogy édesebbnél-édesebb
gyümölcsöket kap az ember bármelyik utcasarkon. Potyog a fákról a mangó, és a
helyiek vitamintól duzzadó, mézédes papaját tartanak az orrunk alá. A banánnak
is egészen más íze van, mint otthon. Mintha valaki cukorral beinjekciózta volna
őket, és kb. 100 Ft-ért adnak egy kilót. Összességében azt mondhatom, hogy
odafigyelnek ránk, de azért kicsit megtapasztalhatjuk mi is a helyi étkezési
morált. Igazából nem is bánjuk, hiszen csak így tudunk azonosulni a környezetünkkel
és már most új értelmet nyert néhány szó. Számunkra a falánkság, mértéktelenség
és a pazarlás már örökre bevésődött a kerülendő tulajdonságok közé…
Balázs
Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése