Az árvaház Balázs és Eszter szemével

Magyarként elég furcsa érzéseket kelt bennünk, hogy kis hazánk zászlaja mosolyog ránk afrikai iskolások mellkasáról. Ami pedig az árvaházat illeti, az mindenképpen megérdemli, hogy beszéljünk róla. Leírhatatlan az érzés, amikor belépünk Kongóban egy olyan házba, ahol csak a magyar emberek jóindulatának köszönhetően él egy család. Nem is akármilyen családról van szó.. Olyan árvákról, akiket maga Isten válogatott össze, hogy idegenként, de mégis testvérként éljenek együtt. Ezeknek a gyerekeknek az alapítvány és a támogatók által, esélyük nyílik arra, hogy emberhez méltó életet kezdhessenek, és egy igazi család álljon mögöttük, akikre bármikor számíthatnak. Fivérek és nővérek, akik feltétel nélkül szeretik egymást. Furcsa belenézni a kis fekete szemekbe, Ngaliema szegénynegyed közepén, ahogy épp a  ,,Tavaszi szél vizet áraszt” című nótát éneklik magyarul. Most először szembesülök vele, hogy az otthoni emberek valóban kézzelfogható dolgokkal, szó szerint életeket mentenek. De félek attól, hogy egyszer csak behunyják a szemüket, és elhitetik magukkal azt, hogy ez nem az ő gondjuk. Sajnos az idő vas foga e remek menedéket is megrágta, és elkél a felújítás. A párás levegő miatt, a faszerkezetű tető rohamos mértékben veszít a tartásából. Ijesztő látvány, ahogy a 13 éves Majolie, egy korhadt gerenda alatt épp varrni tanul. Ő mellesleg úgy néz ki mint egy szupermodell, az embernek elakad a szava mikor elneveti magát. Ilyen szép lányt aligha lehet látni a környéken.

A ház tágas, szellős és átjárja a friss étel illata. Mama Leontine és Mama Valérie, gondoskodnak a gyerekekről, és ilyen körülmények között nem is tűnik fontosnak, hogy leszakadt az egyik emeletes ágy. Nem kell aggódni, nem sérült meg senki…

De szükség van minden támogatásra, mert nélkülünk ezeket a gyerekeket elnyeli Afrika nyomora. 

Indulásunk előtt kezdetét vette egy kampány, amely erre a felújításra keres támogatókat. A legőszintébben, sallangoktól és minden érdektől mentesen szeretnénk kérni mindenkit, aki bármekkora összeget adományozni tud erre a célra, látogasson el a www.hagyjnyomot.hu oldalra, és vásároljon lehetőségektől függően egy vagy több 1000 Ft értékű téglát. Ez amellett, hogy hatalmas segítség, alkalom arra, hogy üzenhessen minden adományozó az árváknak, az iskolás gyerekeknek, a kongóiaknak, az afrikaiaknak vagy az egész világnak, mivel minden virtuális téglának az építkezés során felépülő büszkeség falban lesz a valós párja, a belevésett az üzenettel.

Itt valóban nagy értéke van minden egyes téglának, amit a weboldalon lehet megvásárolni. A pénzzel, az árvaház felújításával egy szerető, nagy család életét tehetik elviselhetőbbé. Egy jó példa arra, hogy mekkora értéke van bárminemű segítségnek. A minap a tanároktól kaptam egy kicsi kólát, hogy megússzam az elájulást a hőségben. Felét megittam, és a másik felét az éppen felém szaladó egyik árvának adtam.

Poba a legkisebb, és mondtam neki, hogy igya meg nyugodtan, nem látja senki. Értetlenül nézett rám, és elszaladt az üveggel a többiekhez. Kb. egy deci maradhatott az üvegben, de ő azt is megosztotta 11 testvérével. Tanulságos pillanat mindenkinek, én is sokat okultam az esetből.

Alapjaiban véve nagy a boldogság a gyerekek között, és a hála sugárzik belőlük. Szerencsére nem sejtik, hogy a támogatók nélkül bármikor megszakadhat e ,,jólét”. A pénz fontossági sorrendben kerül felhasználásra, így nincsenek játékok, íróasztal, szekrény, tükör, mosdókagyló, de még wc deszka sem. A létszükséghez nem fontosak ezek a dolgok, és eszükbe sem jut, hogy ezekre szükség lehet. Mi mégis elszörnyedünk néhány dolog alapvető hiányán. Innen Afrikából küldenénk elismerésünket az eddigi támogatóknak, hiszen ők valóban nyomot hagynak itt. Aki teheti, segítsen ezeknek az embereknek, hiszen 10 év telt el az alapítvány születése óta, és a gyerekek többsége már lassan „finishben” van. Nagyon jól tanulnak, és hamarosan elérkezik az idő, hogy kirepüljenek. Elkezdhetik saját kis életüket, és a helyükre új árvák kerülhetnek. Nagy terveik vannak, és egy dolog biztos. Bármerre is járnak a világban, a magyarok mindig ott lesznek a szívükben, hiszen nekik köszönhetik a családjukat, de még az életüket is…

Balázs

Eddigi bejegyzéseink főként rólunk szóltak, bemutattuk, mit érez egy fehér ember Fekete Afrikában, hogyan lehet alkalmazkodni a korántsem európai körülményekhez. Aki olvasott eddig minket, láthatja, hogy nem is annyira rossz itt. Nos, nekünk valóban nem.

Az árváink helyzetéről azonban ez korántsem mondható el. Ezért az árvaházról szeretnék most részletesebben írni, hiszen munkánk nagy része itt zajlik.

Őszintén szólva rengeteg érzés kavarog bennem, ahogy ezeket a sorokat írom. Nehezen tudom szavakba foglalni azt az érzést, amelyet az első árvaházi látogatásunkkor fogott el. Európai szem számára leírhatatlan, szívszorító látvány fogadott minket. És még rosszabb belegondolni, hogy az Alapítvány nélkül ezeknek a gyerekeknek még ennyi sem jutna.

De kezdem az elején. Kongóban rengeteg hányattatott sorsú gyerek él, pillanatok alatt meg lehetne tölteni egy több száz fős árvaházat. Az Afrikáért Alapítvány filozófiája, hogy inkább kevesebb gyereknek, de valódi segítséget nyújtson. A La Providence árvaházban 11 gyerekről gondoskodunk, akik közül többen már az utcán éltek, amikor az Alapítvány felkarolta őket. A munka a semmiből kezdődött. A ház néhány éve elfogadhatatlan állapotban volt, nyílászárók, fürdőszoba és bútorok nélkül, így első lépésként az épület lakhatóvá tétele volt a cél. Ezt követte az árvák ellátása élelemmel és ruhával, majd iskoláztatása, és hála a támogatóknak, ma már nem kilátástalan a jövőjük. 2012 májusában az Alapítványnak sok nehézség árán az ingatlant is sikerült megvásárolnia, így a következő lépésként kezdődhet az épület felújítása, amelyhez a tervek már el is készültek.

Maga az épület viszonylag tágas, de elfogadhatatlan állapotban van. A tetőszerkezet elkorhadt gerendákon fekvő több helyen hiányos hullámpalából áll,amelyen keresztül gyakran a nappali közepére csöpög az esővíz. A padló kemény, hideg, sok helyen lyukas. Bár hozzá kell tenni, hogy Kongóban ez mind normálisnak számít, és valóban ezek jelentik messze a legkisebb problémát a házban.

A konyha tulajdonképpen egy szekrényből, néhány vizes lavórból, fémedényből és egy kis, szénnel működő főzőszerkezetből áll. Olyan alapfelszerelés, mint az asztal, vagy a higiéniát elősegítő csempe, itt nincs, hűtőszekrényről, gáztűzhelyről  nem is beszélve. Persze fölösleges erre még csak gondolni is, hiszen áram sincs a házban. Ám sajnos itt ez is átlagosnak mondható. A gyerekek pedig még jobb helyzetben is vannak, mint a környéken sokan, hiszen naponta háromszor kapnak enni. (Az iskolánkba járó gyerekek 70%-a semmit sem eszik délutánig, a múlt héten is elájult egy kislány az óra közepén.)

A tizenegy árva két apró, sötét szobán osztozik, ahol az emeletes ágyakon kívül egy-egy polcos ruhásszekrény és néhány, a gyerekek által készített dísz jelenti a berendezést. Jó érzés látni, hogy a rossz körülmények ellenére próbálják a magukévá tenni a szobákat. Mégis elszorul a szívünk, mikor a saját, világos, képekkel díszített gyerekszobánkra gondolunk, ahol a polcon sorakoztak a játékaink. De úgy látszik, az élet nem fair…

A legborzalmasabb állapotban lévő helyiséget, a fürdőszobát, utoljára hagytam, ahol  11 gyerek kénytelen a napi tisztálkodását végezni. Mi is ezt a WC-t használjuk, de inkább nem iszom sokat, csak hogy ne kelljen túl gyakran bemenni. Mosdókagyló nincs a kézmosáshoz.

Sajnos a legnagyobb problémát a vízellátás hiánya jelenti. A gyerekek a szomszédos iskolából hozzák vödörrel a vizet minden nap, azt használják mindenre, főzésre, tisztálkodásra, WC lehúzásra. A felújítás első szakaszában ezt szeretnénk megoldani, és ha lesz pumpás víztartály, akkor kezdődhet a csempézés, a felújítás, majd egy külön fürdőszoba kialakítása a fiúk számára. A betegségek megelőzése és a minimális komfortérzet elérése érdekében azt hisszük, ez mind elengedhetetlen.

Eszter