Itt, Kongóban December 8-án, szombaton került megrendezésre egy díjátadó, mely az Alapítvány 10. évfordulójának megünneplésével egybekötött jótékonysági est volt. A rendezvény főszervezője Ali Vision nevű kongói ismerősünk jóvoltából valósult
meg, más szervezetekkel együttműködve, többek között a Convention Coeur du Monde. Az esemény este 8 órakor kezdődött az öt csillagos Fleuve
Kongo nevű hotelben. Megérkezésünk után röviddel felvezettek bennünket
egy szobába, amelyből csodás látvány nyílt az ország nevét adó Kongó
folyóra, illetve a szemközti Brazzaville-re is. Itt öltöztünk át a
szponzortól kapott ruhákba. Némi várakozás után lementünk a hotel nagytermébe, ahol elfoglaltuk a helyünket.
Magyar részről megjelent az
alapítvány elnöke, France Mutombo, egy alapítótag, egy munkatárs, illetve
két önkéntes. A kezdésig folyamatosan szivárogtak be az ország neves
lelkészei és egyéb hírességei. Az est elején France Mutombo mondott
beszédet, melyet díjátadások sora követett. A díjazottak azok közül kerültek ki, akik társadalmi szinten, a béke érdekében, illetve a jótékonyság területén sokat tettek a kongóiakért. Az
este néhány pontja különböző látványosságokkal volt megtűzdelve, mint
pl. egy táncoló gólyalábas, illetve egy népzenei csoport. Az utolsó
program a közös svédasztalos vacsora volt, amely alatt a meghívottak
átadhatták adományaikat, melyet az árvaház felújítására fordít az
alapítvány. Az este végeztével ismét átöltöztünk, és míg a taxira
vártunk, kihasználtam a szoba nyújtotta lehetőségeket, és 3 hónap bögrés
(olykor hideg vizes) fürdés után vettem egy forró fürdőt a fürdőkádban.
Az élmény leírhatatlan volt, néha még mindig eszembe jut, mikor
beleguggolok a kopott kádunkba a vödör fölé. 
Számomra az este legörömtelibb pontja mégsem ez volt, hanem, mikor
láthattam az alapítvány helyi munkatársait jól megrakott tányérokkal, jóízűen enni. A sok gazdag meghívott között ott voltak ezek az egyszerű
emberek, akik valószínűleg most ettek először ilyen helyen (5 csillagos
szállodában nekem is ez volt az első alkalom), és ki tudja, fognak-e még
valaha. Ismerve őket, tudva, hogy honnan jöttek, és hogy otthon miket
esznek, nekem a legnagyobb örömet az ő jelenlétük okozta. Nem csak
azért, mert ismerős arcokkal találkoztam a sok ismeretlen ember között,
hanem azért, mert aznap este ők kaptak valamit, ami a legtöbb kongóinak
nem adatik meg.
Szlovák Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése