Deák Adrienn, a többségnek Adri vagyok, általában átlagos 22 éves budapesti lány. De már a gimnázium eleje óta Afrikába vágyom, hogy ott valamiféle segítő jellegű tevékenységet végezhessek (lehetőleg a helyiek számára hasznos formában). Eleinte mondjuk az egész inkább csak egy ötlet, egy álom volt, de aztán az utóbbi időben (amellett, hogy azért igyekszem jól érezni magam) elkezdtem tudatosan tenni a dologért. Például részben ezért kezdtem el a társadalmi tanulmányok szakot az egyetemen, mostanában pedig a gyógypedagógiával próbálkozom. Persze arra hamar rájöttem, hogy szép az, hogy az egyetemen megszerzem az elméleti tudást (vagy legalábbis szerzek némit); de önmagában kevés. Gyakorlatra, valódi tapasztalatokra van szükség ahhoz, hogy az éles helyzetekben reagálni tudjak. Úgyhogy jöttek a különböző (főleg önkéntes) feladatok, állások. Így kerültem különben kapcsolatba az Afrikáért Alapítvánnyal is, akiknek hála most már élesben is kipróbálhatom magam, szűk fél éven keresztül, TEREPEN. Hogy tényleg való-e nekem ez a pálya / cél / élet… Persze felkészítést még tőlük is kaptunk mindenféle formában a nyelvi tréningtől, az egészségügyi és szakmai jellegű képzéseken át, a kongói ízek megismeréséig. Ráadásul a végén még a kinti munkánkat segítő adományokat is sikerült szerezni. Lassan (így 12 órával az indulás előtt) még a bőröndjeim is elérik a maximum súlyt, a sok tanács alapján megtöltve „kellékekkel” minden estre. Szóval jelenleg (naivan?) azt képzelem, hogy amennyire eddigi erőmből és forrásaimból futotta, teljesen felkészültem az árvaházi feladataimra, semmi sem állhat az utamba. Azt pedig, hogy valójában hogyan sikerül megfelelnem, hamarosan kiderül, ráadásul a blognak hála Te (elnézést a tegeződésért) is nyomon követheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése