Én bemutatkozás helyett inkább szeretnék üzenni valamit mindenkinek, aki értetlenkedik a missziónkkal kapcsolatban.
Mostanra rengetegszer kaptam meg az egyébként jogos kérdést, hogy nem lenne-e szükség inkább itthon az önkéntesekre, ez globálisan vajon mekkora segítség, nem lenne-e alkalmasabb, képzettebb szakember akármelyik szerepkörre, amire bennünket választottak etc. Erre azt kell mondanom, hogy nem. Mert ellentétben azokkal, akik ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel, mi pontosan tudjuk, hogy ez miről szól. Nem egy sport vagy angol óráról, nem is az újrahasznosításról vagy az árvák körül való jelenlétről. Ez nyomhagyásról szól. Ez az öt hónap soha ki nem törölhető nyomot fog hagyni bennünk és az, amit mi adunk, nyomot hagy majd az ottaniakban. Hogy az mi? Szeretet, főleg. Meg sok türelem és hit. És talán egy kis remény számukra, hogy vannak, akik ilyen távolságból és minden ismeretség nélkül is foglalkoznak velük és hisznek egy jobb jövőben, helyettük is.
Természetesen nem fogjuk mi öten megváltani a világot.
De legalább csinálunk valamit, amiben hiszünk.
2 megjegyzés:
Sok sikert kívánok :)
Hidd el, Férjemtől és tőlem a mai napig kérdezik, hogy miért mentünk el Afrikába és főleg Kongóba, hiszen itthon is olyan nagy szükség lett volna a munkánkra... Sztem ezt nem lehet megmagyarázni, ezt érezni kell. :-)
Megjegyzés küldése