Megérkeztünk - első benyomások

Azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, a Kongóba való megérkezésünk óta úgy érezzük, mintha egy filmben lennénk. Azt se tudjuk, merre forgassuk a fejünket, annyi elsőre szinte szürreálisnak tűnő látnivaló van itt.

Már a megérkezésünkkor éreztük, hogy bizony Afrikában vagyunk. Rögtön megcsapott minket a meleg afrikai levegő, aztán sajnos néhány bogár is, ám belőlük szerencsére nincs annyi (egyelőre), mint elsőre tűnt. Az Alapítvány néhány munkatársa és Zita, a tavalyi önkéntes csoport most is itt élő tagja fogadott minket, akikkel jó hangulatban telt a hazaút.

Az első napunkat az iskolában és az árvaházban töltöttük, ahova afrikai módra egy órás késéssel meg is érkeztünk (nem, nem mi késtünk). Itt kisebb ceremónia fogadott minket, a délelőtt tanuló alsó tagozatosok beszédekkel, versekkel és virággal köszöntöttek minket. Szinte fájósra mosolyogtuk a szánkat a végére, annyira imádnivaló volt az összes kisgyerek. Megnéztük az egész iskolát és az árvaházat, egy papayafa árnyékában megismerkedtünk mindenkivel az Alapítványtól, majd a gimnazistáknak is bemutattak minket (itt a kisebbek délelőtt, a gimisek délután járnak iskolába). Az iskola és az árvaház is nagyon családias hangulatú, már alig várjuk, hogy elkezdjük a munkát.

Igaz, még csak 2 napja vagyunk itt, de annyi élmény ért minket, hogy nehéz tömören bemutatni. Elöljáróban csak néhány szót írnék a legnagyobb különbségekről, később részletesen is mesélünk majd róla. Kinshasában eszméletlen méretű embertömeg hömpölyög az utcákon éjjel-nappal (10 millióan élnek itt), és valóban úgy tűnik, mintha a kongóiak tényleg az utcán töltenék az életüket. Minden utca tulajdonképpen egy hosszú piac, ahol a maniókától a sült hernyón keresztül a régi monitorig és anatómiai plakátig bármit meg lehet kapni, a nők bagettel teli lavórokat cipelnek a fejükön és az utcán főznek, szegény gyerekek pucolják gazdag üzletemberek cipőit. A közlekedés teljességgel kaotikus, sávok és közlekedési lámpák nincsenek, vagy legalábbis senki sem törődik velük. A városkép nagyon változatos, ha betonozott lenne az út és nem szemét borítana mindent, a mi környékünk szinte Beverly Hillshez hasonlítana. Minden ház kétméteres fallal és sokszor szögesdróttal van körülvéve, a falak mögött pálmafák és mangófák magasodnak (a mi kertünkben is van egy mangófa). Mindannyian nagyon várjuk, hogy sokkal közelebbről is megismerjük ezt az ellentmondásos és egyben izgalmas országot.